Különleges képzeletbeli sétára invitálta Bugár-Mészáros Károly építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök a Líra-Pont kávézóban az eredetileg egy író-olvasó találkozóra érkezett közönséget.
Az építészeti örökség megóvását nemcsak hivatásának, de életfeladatának és szívügyének tekintő szakember Kodolányi Gyula, József Attila- és Prima Primissima díjas írót, költőt, műfordítót „helyettesítette”, aki hirtelen jött betegsége miatt nem tudott részt venni a meghirdetett irodalmi délutánon. Bugár-Mészáros Károly magával ragadó, színes előadásmódjával, mérhetetlen tudásával pillanatok alatt valósággal lenyűgözte a jelenlévőket, így végül vélhetően senki sem bánta, hogy az alkotói műhelymunka titkai helyett Terézváros építészetével, a hosszabb-rövidebb ideig itt élő hírességekhez kötődő anekdotákkal ismerkedhetett meg.
Az irodalombarátokat és a beugróként felkért előadót Simonffy Márta, Terézváros alpolgármester köszöntötte. Hangsúlyozta: Bugár-Mészáros Károly kiváló építész és urbanista, így egészen biztos benne, hogy még azok számára is tud újdonságot mondani, akik amúgy jól ismerik a kerületet.
Az építész elbeszéléséből többek között kiderült, hogy Terézváros jelentős része az 1838-as nagy árvíz idején a Nyugati pályaudvar és az Eiffel Tér Irodaház közötti, mélyen fekvő területtel volt egy szintben. A Pesten 2281 házat elpusztító özönvíz idején Terézváros több pontját két méteresnél magasabb víz borította. A helyreállításkor a Szépítő Bizottság rendelkezésének megfelelően az árvízszintnél mélyebb udvarokat föl kellett tölteni.
Bugár-Mészáros Károly arról is mesélt, hogy a Magyar Építészeti Múzeum igazgatójaként a világ minden pontjáról érkező, építészeti múzeumvezetőket látott vendégül, akik valamennyien megegyeztek abban, hogy Magyarország világelső a historizáló építészetében. Mint mondta, a kiegyezéstől a századfordulóig tartó korszak építészetének jó néhány gyöngyszeme Terézvárosban található.
Az Operaházon és a Zeneakadémián kívül az Andrássy út 3. szám alatti házat emelte ki, amely szerinte az 1880-as évek legpompásabb alkotása. Mint fogalmazott, ennek az épületnek éppoly fontosnak kellene lennie a magyarok számára, mint a Seuso-kincsnek.
Nehezményezte, hogy az építészetileg rendkívül értékes épületeket nem lehet belülről megnézni, így a nagyközönség számára például láthatatlanok maradnak Lotz Károly freskói, melyek az Andrássy út 3. kapualját és lépcsőházának mennyezetét díszítik.
Előadásában szólt a Drechsler-palotáról, s felelevenítette az Andrássy út építése körüli parlamenti vitákat is. Sokak számára volt új információ, hogy a végleges nyomvonal elfogadása előtt volt egy olyan verzió is, amelyik a sugárutat az Aradi utcába álmodta.
Az építész hangsúlyozta, Terézvárossal szemben érthető módon elfogult, hiszen számára az otthont jelenti, de ettől az érzéstől elvonatkoztatva, szakmai szemmel is lenyűgöző a városrész rendkívül variábilis építészete. Mint fogalmazott: nincs két egyforma ház, annak ellenére, hogy ugyanazzal a történeti építészeti eszközzel épültek.
Bugár-Mészáros Károly szívesen mesélt a magyar zenetörténet Terézvároshoz ezer szállal kötődő két óriásáról, Liszt Ferencről és Erkel Ferencről is.
A jelenlévők láthatóan remekül szórakoztak, legalábbis erre lehet következtetni abból, ahogyan mindenki elcsodálkozott azon, hogy a találkozó tervezett ideje lejárt. Talán a képzeletbeli városnézés Bugár-Mészáros Károly vezetésével egy későbbi időpontban folytatódhat majd.
Forrás: terezvaros.hu
.jpg)
