Üdvözlöm a Kerületi Újság - kerületi hírek oldalon.   A kijelölt szöveg felolvasásához kattintson a hangszóróra! Üdvözlöm a Kerületi Újság - kerületi hírek oldalon. GSpeech

Nonprofit eseményedet te is ingyen feltöltheted!

Ingyenes feltöltéssel népszerűsítheted tevékenységedet.

Pajor Tamás New Yorkban, az Empire State Building tetején

Pajor Tamás prédikátor, dalszerző, metafizikai munkás Amerikában járt. Ahogy mondja, nem társadalomkutatóként vagy gazdaságelemzőként, hanem csak úgy: gondolkodásra, a valóság feldolgozására nyitott emberként. Vendég volt. Tapasztalatai túlnyomó részt pozitívak, mégsem jutott eszébe az emigráció gondolata. Ide köti a hit, a nyelv, itt született – nincsenek véletlenek. 

Miért voltál Amerikában?

– Egy korábban általan nem ismert és engem megkereső, dalaimat kedvelő, kiváló tudós ember, Farkas Dezső vetette fel, hogy szeretne meghívni az Egyesült Államokba egy fellépésre, amiből aztán kettő is alakult. Egyik Los Angelesban, az ottani Magyar Házban, a másik pedig San Diegóban, szintén a Magyar Házban. S ha már ilyen lehetőség adatott, kibővítettük az ottlétünket és picit több mint három hetet töltöttünk el.

Pajor Tamás Los Angelesben. 

Hol jártatok? Milyen benyomást tettek rád a helyszínek?

– Először valamivel több mint két hétig Kaliforniában voltunk, ami Amerika legprosperálóbb állama, majd egy hetet New Yorkban. Ez az ország valahogy azt szemlélteti, hogyha az embereket hagyják alkotni, dolgozni és nem telepedik rájuk valamilyen konglomerátum, király, földesúr, diktátor, párttitkár, pasa, akkor nagyszerű dolgokat tud létrehozni a kreativitás. Kalifornia a mexikói szieszta, a vadnyugat, és az amerikai szabadságérzet szimbiózisa, New York egy nagyon kavargó, taposósabb, pörgős multikultiközpont, leképezi a mai nyugati metropoliszt.

Milyenek az emberek?

– Jó kedélyűek, főként a nyugati parton, de általában is. Nem mogorván, befelé fordulóan, frusztráltan járkálnak, hanem gyakran van ismeretlen embereknek is egy-egy kedves szava egymáshoz. Rendkívül jól kommunikálnak, mindenki kicsit olyan, mintha egyszerre színész-előadóművész és egyben marketinges lenne, aki egy kicsit el is akarja adni önmagát meg a termékét. A szabad piac dominál, legalább is a hétköznapi tapasztalat szintjén és nem egy állami plafon limitálja az egyén növekedését, ennél fogva gyakorlatilag mindenki versenyez mindenkivel, és ez a legapróbb momentumokban is manifesztálódik. A kiélezett verseny miatt szinte mindenki centre be van árazva.

De nem lesznek az emberek ettől a pénz rabszolgái?

– Lehet, hogy kicsit igen, ezzel szemben a világ más tájain meg ideológiák rabszolgáivá válnak. És akkor melyik a jobb? Persze keresztényként azt mondom, egyik sem, és pont ez mutatja a jelen világkorszak megváltatlanságát. Én alapvetően értékelem, hogy a  tehetség, a gyarapodás lehetősége előtt nyitva áll az út, és nem utolsó sorban az emberi méltóság tisztelete folytán az individum kiteljesedése számára jóval nagyobb tér van mint nálunk. Ezt a teret nem valamilyen ideológiai korlát vagy hatalmi beavatkozás határolja, hanem az ugyanilyen, veled egyenlő polgárjogú embereknek a konkurenciája, egzisztenciaharca. Ez a határ szerintem természetesebb és emberszabásúbb, mint azok a modellek, amiket itt Kelet-Európában a különböző diktatúrák történetéből jól ismerünk. Ugyanakkor tudható, hogy ma a nagyvállalatok, a globalizáció, a mindenkiről pontos képet adó informatika korában, Amerika mint a világ vezető hatalma, nyilván kontrollt gyakorol a történések fölött. Mégis, ha a hétköznapok szintjén egy ember elkezd beszélni a vállalkozásáról, akkor elhiszed, hogy a cége nagyra fog nőni, de legalább is meg fog élni belőle és nem fogalmazódik meg benned, hogy: 'na persze, majd jön az ilyen-olyan hatóság, megadóztatja, megbünteti, elveszi, lenyúlják, bezárják és vége az egésznek'. Valahogy hihető, hogy ha van benne spiritusz, akkor rengeteg munkával ugyan, szorgalommal, szerencsével, de komoly sikert tud elérni. A verseny viszont erős. Amerika nem egy cukorvilág, ahol ingyen osztogatják a pénzt. Oda szinte mindenki azért megy, hogy ott elérjen valamit és eleve olyan kontraszelekció érvényesül, ami a kockázatvállalásra nagyobb affinitással rendelkező embereket  vonzza, ebből fakadóan sokkal nagyobb a harc, és sokkal nagyobb a kockázati ráta.

És vannak álmaik …

– Vannak, viszont az álmok megvalósításához viszont sokszor hosszú és kőkemény munkával járó út vezet. És a munkának van társadalmi megbecsülése szinte bármi is legyen az. Olyanról senki ne álmodjon, hogy ott majd csak úgy a semmitől gazdag lesz. Ma a start up is egy kicsit misztikusan csengő kifejezés. A legtöbb start up nyílván attól az ami, mert olyan dologba vág bele, amit korábban még senki nem csinált, tehát ennek a megvalósulási esélye is sokkal alacsonyabb, mint bármilyen más, hagyományos produktumnak. Persze nyilván, ha sikerül, akkor a hozam is jóval nagyobb. Ez a legkockázatosabb szegmens. Ugyanakkor, ha valaki nem rendelkezik átlag feletti tehetséggel és kapcsolatokkal, szerencsével, de szorgalmasan dolgozik egy életen át, akkor is jó eséllyel meg tud valósítani egy itthoni viszonyokhoz mérve magas, az ottanihoz képest átlagosan jó életszínvonalat. Persze nyilvánvaló, hogy a boldogság keresése jóval több az anyagi javak nagyobb arányú birtoklásánál. Ezt azért mondom, hogy a jelen interjút olvasva senkinek ne jusson eszébe emigrálni. Én biztos nem tenném. Az embernek javarészt ott van dolga, ahova megszületett. Ma már egyébként sem kell az embernek megváltoztatnia a lakóhelyét, például a gazdasági érvényesülés miatt, mert a technológia lehetővé tesz más irányú kitöréseket is.

És szerinted a pénzelvűség nem devalválja-e az emberi értékeket?

– Mivel a világ megváltatlan állapotban van, ezért hívőként egyetlen társadalmi berendezkedéstől sem várhatjuk el azt, hogy az emberi természetet alapjaiban megváltoztassa. Csak azt lehet elvárni, hogy a jelenlegi földi kereteken belül a minél optimálisabb lehetőségeket nyújtson az ember számára. A kapitalizmus - legalább is a szabad verseny - szerintem azért teszi lehetővé ezt, mert legalább az ember természetes hajlamaira, ezen belül a magántulajdon birtoklására, csúnyábban az önzésre épül. Az önzés ilyen módon való kiteljesedése másokat is arra ösztönöz, hogy beszálljanak ebbe a versenybe, és ez mégiscsak egy olyan eredményt hoz létre, amely legalább is a magánszféra szintjén több lehetőséget biztosít a szolidaritásra, az adásra. Ezzel szemben a teljesen központosított elosztásra alapuló modellek, az állami megváltás hamis látszatát keltik, ami egy illúzió. Persze mégegyszer mondom, tudom hogy ma már sehol a világon, nem ilyen vegytiszta elvek érvényesülnek, így nyilván Amerikában sem.

Pajor Tamás San Diegóban énekli "Nem mindegy" című számát. 

A híres amerikai szabadságeszmény az, ami döntő módon kihozza az emberekből mindezt?

– Igen. Ez a szabadság persze felelősséggel jár együtt. Az emberek rá vannak kényszerítve a kőkemény felelősségvállalásra, ha cselekedeteik szabadsága netán elérné a másoknak való károkozás határát, akkor viselniük kell ennek következményeit. Ez egy sokkal felnőttebb társadalmi berendezkedést szül, mint egy paternalista formáció. Ott tényleg mindenki azzá tud válni, amivé teszi magát, mindenki saját sorsának a kovácsa. New Yorkban ez az utcán is megjelenik: szinte bárki bármit megcsinálhat és ez senkit nem érdekel, mert mindenki mindenhez hozzá van szokva. A legelképesztőbb figurák, showmanek, self-made manek mászkálnak az utcán és csupán egy átlagos reflexió fogadja őket. Viszont aki a törvénybe ütközik, az megtapasztalja a szigort.

Mennyire érződnek a keresztény gyökerek? Mennyire keresztény a kultúra?

– A kereszténység jobban áthatotta az ottani társadalmat, mint az európait, miközben sajnos valamennyire a világ kultúrája is visszahat a kereszténységre. Mindenesetre nincs szakadék a kettő között. Kaliforniában az autóban szinte könnyebben találtunk keresztény rádióadót, mint világit, de keresztény televíziócsatornákat is láttunk. Ezek jó dolgok. Azt azért hozzáteszem hogy olyan mély, analitikus, átfogó keresztény világnézeten alapuló tanítás általában nem jellemzi a közösségeket, mint amit például mi a Hit Gyülekezetében megismertünk. Ezt ott élő magyar hívők is vallják. 

Emellett szinte minden sarkon van egy gyülekezet, a hallelúja nem szitokszó, melynek elhangzásáért szektásként néznek rád.

Ezt jelentősen árnyalja egy ott élő értelmiségi hívő házaspár baljós beszámolója a kereszténységnek helyenként a szabadkőművességgel való keveredéséről, vagy a homoszexualitás társadalmi térnyeréséről. Mindezek ellenére is tagadhatatlan a keresztény hit társadalmi jelenléte. 

Üdvözlet Kaliforniából:

Európában egy teljesen más kulturális hagyomány van, mint Amerikában, sokszor az itteni értelmiségiek felszínesnek tartják az amerikaiakat, azt mondják, nem is értik ott az intellektuális humort....

– Hát ebben van némi igazság.

Ez jó vagy rossz?

– Ha az egész világ Amerika lett volna, akkor valószínűleg a világirodalom jelentős része nem jött volna létre, mert nem lett volna annyi szenvedés a Földön, ami megszülje, azokat a regényeket, drámákat, verseket. Hogy ez most jó-e vagy rossz-e, nagyon nehéz eldönteni. De azt tudom, hogy egyetlen egy ember sincs a Földön, aki normális és a szenvedést direkt kívánná.

Milyen New York? Érződik, hogy a modern művészetek otthona?

– New York egy giga világváros, egy olvasztótégely. Elmentünk a Modern Művészetek Múzeumába, ahol Picasso, Van Gogh, Cézanne és a többi nagy 20. századi alkotó művei vannak kiállítva és ez is ad egy hangulatot New Yorknak, ami sokak szerint nem is igazán amerikai város. Nem egyszer hallottuk az állítást, miszerint az igazi Amerika e két part között van. Ezek szerint én most nem is Amerikában voltam. A két part nagyvárosainak népességét az etnikai sokféleség jellemzi. Szerintem ez nagyon jó egy kelet-európai számára, mivel arra, nevel hogy ne faji alapon gondolkodjunk. Ami nagyon pozitív, hogy itt minden emigráns úgy tud hazára találni, és úgy tud amerikai lenni, hogy nem kell utálnia más nemzeteket. Az teszi egyedivé az amerikai patriotizmust, hogy soha nem válik sovinizmussá.

Mivel léptél fel?

Alapvetően az általam kreált 'szózene' műfajával, ami a költészet és a zene határán keresgélő, nyelvtani fordulatokban, szójátékokban bővölködő stílus. Emellett persze bizonyságot tettem Jézusba vetett hitemről is. New Yorkban pedig bemutatkoztam és tolmácsoltam gyülekezetünk üdvözletét az Every Nation Church nevű gyülekezetben.

A 'szózene' műfajban most jelent meg egy albumod, ami a honlapodon, facebook oldaladon érhető el. Ki a célcsoport?

– Nem szeretném szűken meghatározni a célcsoportot, de nyilván az irodalmat, a költészetet kedvelő emberek valószínűleg mélyebben és jobban élvezik ezt a fajta irányzatot, de több olyan helyen is voltam már, ami nem nevezhető ilyen közegnek, és mégis óriási volt a fogadtatása. Az emberek mindenhol nyitottak a játékosságra, szellemességre, humorra. Én a humort a drámaiságtól vagy a katartikus, mély és belső fájdalmakat is boncolgató kérdésektől nem szoktam mereven elválasztani a szerzeményeimben, mert ez az életben is valahogy egyben van. Kedvelem az olyan alkotásokat, ahol ez az egész egy foglalatban van. Például az egyik kedvenc filmem 'Az élet szép', ami kiválóan ötvözi a humort a drámával, ugyanakkor mindezt közérthetően teszi.

Két év zenei-szövegi alkotásának érdekes kísérletét tartom a kezemben. Szózene mindenkinek!

Azzal, hogy nemrég voltak az Ámen koncertek, lezártál egy korszakot, s ezzel most egy újat indítottál el, vagy lesz annak is valami folytatása?

– Abszolút lesz, ugyanis készül az új Amen lemez. Én a zenei, szövegrói, költői munkásságomat három, egymástól élesen nem elhatárolt, de mégiscsak egymástól megkülönböztethető irányként tudnám definiálni. Az egyik az, amivel a gyülekezetben legtöbben érintkeznek, jelesül a dícséret műfajában írott szövegeim, néha zenéim, amelyek kifejezetten Istent dícsérő dalok, s amelyeknek a célja Isten felmagasztalása, illetve a hívők ebbe történő bekapcsolása. Ettől megkülönböztethető, de nem élesen elválasztandó az Ámen vonulatát képező, vállaltan evangélizáló jellegű, keresztény identitást közvetítő popzene, amely a hitvallást társadalmi jelenségek, emberi problémák kontextusában fogalmazza meg, de vállaltan ráirányítja a figyelmet Jézus Krisztusra, aki az egyedüli orvosa ezeknek a problémáknak. És az előbbiektől szintén nem élesen elválóan, de megkülönböztethető módon van jelen a 'szózene' műfaja, ami részben az előzőekből alakult ki, hiszen az azokban is alkalmaztam a formailag nyelvi játékokon alapuló, tartalmilag pedig az emberi létet, a bensőt, az ember és Isten kapcsolatát ábrázoló képeket. Itt azonban nem feltétlenül célzatosan használom ezeket, hanem inkább csak játékosan, csak úgy, hogy legyen, hiszen a természetben is számos dolog csak úgy van. Ha Istent a teremtés minden részletében csak és kizárólag a célszerűség vezérelte volna, akkor szeretném megkérdezni, hogy miért van most a Csendes-óceán közepén annyi állatfaj, melyek közül a legtöbbel az ember soha nem találkozik. És miért is játszadozik most ott, az a sok teremtmény, amikor nem is látja ember? Istent sem mindenben a célszerűség vezeti. Tehát én is ekként próbálok viszonyulni a művészethez.

Te megváltoztál! Mert pár évvel ezelőtt teljesen mást nyilatkoztál ezzel kapcsolatban. Akkor azt mondtad, hogy csak az alkalmazott művészetnek van létjogosultásága.

– Igen, és valószínűleg azért képviseltem ezt az álláspontot, mert ez bennem is egy folyamatos keresés, és ez azért nem egy könnyen megválaszolható kérdés. Azt gondolom, hogy az ember minél érettebbé válik, annál szabadabb, annál inkább mer az lenni, akinek valahol Isten is akarta.

Az idő váltotta ki belőled ezt a változást?

– Nem csak az idő, hanem ezzel párhuzamosan az érés, a gondolkodás, az élettapasztalat, meg talán az Istenről bennem kialakult kép. Az ember gyakran olyan fogalmakat azonosít Istennel, amik valójában hamisak és vallási tradíciók meg kelet-európai típusú félelmek alakították ki, és meg vagyok győződve arról, hogy ezekben Isten egyáltalán nem gyönyörködik.

Akkor miben gyönyörködik?

– Elsősorban a Fiában, akinek a személyisége olyan, hogy a szeretet vezeti ezért nem fél soha senkitől, végtelenül szabad, bárkivel szembeszáll, soha nem lehet megfélemlíteni. Mindig kimondja az igazságot és megmenti az embereket. Ebben gyönyörködik Isten, és bennünk is akkor gyönyörködik, ha ehhez kezdünk hasonlítani.

Még több Pajor Tamástól : www.pajortamas.hu és fb.com/pajortamashu

Ossza meg az információt!

Hozzászólás

Kerületi Újság a Facebookon - Kövessen minket!

A Budapest rovat további hírei

Ingyenes fogászati előadássorozatot indít a Parodontológiai Klinika, a szeptembertől induló előadásokon a többi között az ínybetegségekről, a fogászati implantációról, a fogszabályozásról és a helyes fogápolásról lesz szó - tájékoztat a Semmelweis Egyetem a honlapján.
Idén május 15–18. között rendezi a Hungexpo a Budapesti Vásárközpontban az IPAR NAPJAI kiállítást. Ez évek óta a legnagyobb hazai rendezésű seregszemle, amelyen világmárkák, piacvezető és kis- és középvállalkozások, számos ipari területen tevékenykedő cég egy időben, egy helyen mutatkozhat be. A négy nap alatt rengeteg szakmai program és bemutató várja a látogatókat.
Pesterzsébet Önkormányzata május 11-én 14 órától tartja hagyományos madarak és fák napi ünnepségét az uszoda melletti Baba-parkban.
Az amerikai gazdasági érdekek érvényesülését és a demokratikus értékek előmozdítását nevezte céljának szerdai szenátusi meghallgatásán David B. Cornstein üzletember, akit Donald Trump budapest i nagykövetnek jelölt.
Egész napos gyermek- és felnőttprogramok május 27-én, vasárnap 10–20 óráig a Bikás Parkban.
Immár negyedik alkalommal rendezik meg a II. kerületben a május 11-től 13-ig tartó Székely Fesztivált, amelyen idén is egyedi gasztronómiai élmények várják a látogatókat.
A 3-as metróvonal felújításával kapcsolatban több állomás speciális akadálymentesítéséről döntött szerdán a Fővárosi Közgyűlés, a vonal 20 állomása közül 18 akadálymentesen lesz megközelíthető.
A világhírű professzorról elnevezett kutatóközpont megalapításának 25 évfordulója alkalmából, valamint a tudós munkássága előtt tisztelegve Bay Zoltán-emlékkiállítás nyílt a Csodák Palotája (Csopa) Tudósok Csarnoka nevű termében.
2018. április 28-án a gyermekeké lesz a főszerep, már a reggeli szokásos Római Parti Piaccal elkezdődnek a programok, 12:00-től állatsimogató, ugrálóvár és arcfestés várja a gyermekeket, délután pedig The Plan és az Apacuka zenekar előadását láthatják a színpadon. A szervezők még várják helyi csapatok jelentkezését, akik szívesen megmutatnák magukat a színpadon.
Minden nem látszik - Türk Péter életmű-kiállítása

hirdetés

Ön is hirdetne?

Budapesti állások

A címlapról ajánljuk

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

hirdetés

Ön is hirdetne?

 


Olvasói blogok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Könyvajánló

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
A kijelölt szöveg felolvasásához kattintson a hangszóróra! Kerületi Újság felolvasó